Reading Kurtág with Kafka: The Fragmentary and the Theatrical in Kafka-Fragmente, Op. 24

Karl Katschthaler


Slavic and East European Journal, vol. 62, no.1 (Spring 2018), pp. 160–182


Whenever Kafka was writing about music in his diaries, he was writing about it in terms of his own unmusicality. A close reading of these literary fragments reveals an implicit performative concept of music incorporating the visual and the corporeal as opposed to the concept of absolute music best listened to with closed eyes or read from the score. This dichotomy is not only a historical one, but also inherent to several musical works of György Kurtág which singer Adrienne Csengery has called “camouflaged operas”. In this context I suggest to read “Kafka-Fragmente” as a turning point in Kurtág’s oeuvre toward the integration of the visual and even the theatrical into his music.
The second possibility to read Kurtág with Kafka I explore is fragmentarity as a concept of modernity. Kurtág not only uses fragments of fragments drawn from Kafka’s diaries, but the fragmentary character of Kafka’s literature – even his novels are fragments – affects his opus 24 in several ways. The ambivalence of the closure of the clearly structured cycle and the openness of the fragmented diary is reflected both in the large-scale form of the cycle and in the compositional structure of individual pieces.


Kurtág és Kafka találkozása avagy a töredékesség és a teatralitás viszonya a Kafka-tördékekben, Op. 24

Karl Katschthaler

Kafka naplóiban úgy írt a zenéről, hogy közben saját magát botfülűnek tartotta. Ezeknek a prózai töredékeknek a szoros olvasata révén a zenének egy olyan implicit módon performatív elképzelése rajzolódik ki, mely mind a vizualitást, mind pedig a korporealitást magába foglalja s így ellentétes az abszolút zene eszméjével, mely szerint a zenét legjobb csukott szemmel hallgatni vagy pedig a kottából kiolvasni. Ennek a két ellentétes megközelítésnek nem csupán történetisége van, hanem ezek a felfogások lényeges szerepet játszanak Kurtág György számos alkotásában is, melyeket Csengery Adrienne énekesnő “elvetélt operáknak” nevezett. Ezen felvetésekből kiindulva a célom azt bemutatni, hogy a Kafka-töredékek fordulópontot jelentenek Kurtág életművében abban az értelemben, hogy a darabokban megjelenik a vizualitás, sőt a teatralitás is. A modernitás egyik kulcsfogalma, a töredékesség jelenti számomra a másik a lehetőséget arra, hogy Kurtág munkásságát Kafka szövegein keresztül értelmezzem. Kurtág ugyanis nem csak Kafka naplótöredékeinek töredékeit használja fel, hanem az Opus 24 megírása közben sokféleképpen hatott rá Kafka írásművészetének töredékessége is, hiszen Kafkának még a regényei sem lezárt egészek. Az egyértelműen tagolt ciklus zártsága és a töredékes napló nyitottsága között meghúzódó ambivalencia tetten érhető a ciklus egészét tekintve, de jelen van az egyes darabok szerkesztetségében is.


Karl Katschthaler studied German language, literature and history in Innsbruck and Regensburg. Currently he is Associate Professor at the Department of German Literature at the University of Debrecen, Hungary, and teaches literature and cultural history, intercultural communication and translation. His main research interests are multi-, trans- and intermediality in literature, music and theater, the aesthetics of music and the history of modernity. He has published studies on sound art (Annea Lockwood), new music (György Kurtág, Luigi Nono, and Wolfgang Rihm), music/performance/theater (John Cage, Jennifer Walshe, Brigitta Muntendorf), and musical narratology, as well as research on areas closer to literary studies like autobiography/autofiction, Shoah literature and ethnographical literature.