“In stile popolare”: Kurtág’s Reading of Lermontov’s “So Weary, So Wretched”

Julia Galieva-Szokolay


Slavic and East European Journal, vol. 62, no.1 (Spring 2018), pp. 120–139


It is almost certain that Kurtág was aware of the literary significance of Lermontov’s “So weary, so wretched” (1840) when he chose it for the first movement of Songs of Despair and Sorrow Opus 18 (1980-94). A manifestation of a radically individualistic worldview, this celebrated elegy expresses the notion which will later become part of the myth about a poet: genuine artistic desire conflicts with the constricting demands of society and the authoritative power of the state. While Kurtág’s rendition of Lermontov complies with this idea, it also suggests that the composer was inspired by other aspects of the poem, such as its plain language and “fragmented texture” (D. Powelstock), as well as by Russia’s cultural orientation toward national unity and by the concept of “folk,” which signified in nineteenth-century Russia both “people” and “nation.” This concept is introduced in the music score by the opening performance instruction “Con moto, ben tenuto, in stile popolare,” which, according to Kurtág, paraphrases the subtitle of an 1864 song by Musorgkii Kalistrat. Kurtág’s note refers to the stylized folk polyphony that permeates the chorus and points to the synthesis of folk-inspired and modern compositional techniques. My paper examines the post-tonal/folkloric interaction in the Lermontov movement in the contexts of nineteenth-century nationalism and present-day revival of folklore in Russia and Eastern Europe. The analysis reveals the sources of musical influence on Kurtág and illustrates the degree to which he was both receptive to Russian folk traditions and creatively resourceful enough to reproduce them in his work without quoting any particular folk melody.


“In stile popolare”: Lermontov Bú nyom s unalom című verse Kurtág értelmezésében

Julia Galieva-Szokolay

Amikor Kurtág A csüggedés és keserűség dalai, Op. 18 (1980-94) első részének megírásakor Lermontov Bú nyom s unalom (1840) című versét választotta, minden bizonnyal tisztában volt a költemény irodalmi jelentőségével. Ez az elégia a szélsőségesen individualista világfelfogás kifejeződése; egy olyan felfogásé, mely később a költőt övező legenda részévé vált és röviden úgy foglalható össze, hogy a tiszta művészi kifejezés vágya nem egyeztethető össze a társadalom korlátozó elvárásaival és az állam önkényes hatalmával. Habár az, ahogyan Kurtág Lermontov versét értelmezi, egybevág ezzel a felfogással, mégis Kurtág megközelítése azt is sejteti, hogy hatással voltak rá a költemény más sajátosságai is mint például annak puritán nyelvezete, “töredékés szerkesztettsége” (fragmented texture – David Powelstock), továbbá Oroszország kulturális irányultsága is, mely a nemzeti egységet állította a középpontba úgy, hogy közben a népiesség egy olyan felfogását hangsúlyozta, mely a 19. századi Oroszországban egyaránt jelentette a népet és a nemzetet. Ez a felfogás megjelenik a partitúrában is, hiszen a kezdő utasítás így szól: “Con moto, ben tenuto, in stile popolare.” Kurtág szerint ez a mondat a Muszorgszkij által 1864-ben komponált Kalisztrat című dal parafrázisa. Az utasítás arra a stilizált népzenei polofóniára utal, amely egyrészt áthatja a kórust, másrészt pedig a népzenei ihletésű és a modern kompozíciós eljárások szintézisére irányítja a figyelmünket. Tanulmányomban a poszttonális és a népzenei hangzásvilág kölcsönhatását vizsgálom az említett Lermontov által ihletett alkotásban úgy, hogy közben a 19. századi nacionalizmust és a folklór Oroszországban és Kelet-Európában manapság tapasztalható újrafelfedezésének jelenségét is figyelembe veszem. Az elemzésem bemutatja, hogy milyen zenei forrásokból merített inspirációt Kurtág és feltárja azt is, hogy milyen mértékben volt a zeneszerző egyszerre fogékony az orosz népi hagyományok iránt és bizonyult ugyanakkor elég találékony is ahhoz, hogy alkotásaiban egy-egy adott népi dallam átvétele nélkül idézze fel az említett hagyományokat.


Julia Galieva-Szokolay is Music Theory Professor at the Glenn Gould School, The Royal Conservatory of Music in Toronto. Her current research focuses on new music (Kurtág, Szőllősi, Ligeti, Denisov, Tarnopolsky, Smirnov), music pedagogy and psychology, narratology, analysis and aesthetics of music. She co-authored a series of music theory textbooks issued by Frederick Harris Music Publishing in 2017 (Celebrate Theory: Harmony, Counterpoint and Analysis), and wrote on topics related to East-European contemporary compositional practice.